Spirituális
fejlődésünk (evolúciónk) első hét lépcsője
-
- Úgy gondoltuk, hogy talán időszerű lenne
pár szót ejtenünk az általunk is megtapasztalt, egyes csoportokban immár több
évtizede tartó tudatos spirituális fejlődésről, melynek kényszerítő sürgetését
egyre jobban érezhetjük mindennapjaink során. E fejlődésre igen nagy szükség lenne,
ugyanis már nem sokáig tartható fent az a mindenki általi teljességre való vágyás,
melyet kizárólag az egyes egyén egojának mindenek feletti elsőbbsége fémjelez. A
kívánt fejlődéshez talán azt a legegyszerűbb utat célszerű választanunk, ahol az
ember az eddigiekkel szemben - lépcsőfokonként ugyan de - egyre magasabb szinten kezdi
érzékelni, majd értékelni mindennapi élete történéseit, ismét rátalálva az
eredendően mindenkiben benne lakozó egyetlen élő Istenre.
-
- Az alábbiakban felvázolnánk egy olyan
mindössze hét lépcsőből álló, a spirituális fejlődés (evolúció) általunk
kívánatosnak tartott útját leíró és az azon való haladást elősegítő anyagot,
mely hitünk szerint bárkit elvezethet a megfelelő spirituális szintre. De ne
feledjük, hogy e kívánatos szint elérése utáni "megelégedett semmittevés"
bárkit visszajuttathat akár a nulladik lépcsőre is!
-
- Első:
- Kísérjük figyelemmel és tudatosítsuk
spirituális életünk fejlődésének "titokzatos véletlenjeit"! A véletlenek
érzékelése és tudatosítása által a fizika, a pszichológia és a vallás tételei
egyetlen új, a véletlenek tudatosításán alapuló tételben, a spiritualitásban
találkoznak.
- Általában egy állandósulni látszó
belső nyugtalansággal kezdődik, mely egy bizonyos idő eltelte után határozott
hiányérzetté alakul, majd tudatosul bennünk, hogy e hiányérzetet az életünkben
bekövetkezett sorozatos, de eddig még soha sem tudatosult véletlenek okozzák.
Figyeljünk fel a véletlenekre, melyek - egyre gyakrabban - a legmegfelelőbb pillanatban
következnek be, a legmegfelelőbb személyekhez társítva, hogy életünk folyását a
legmegfelelőbb mederbe tartsák-, tereljék. Miután figyelünk rájuk, ezek a
jelentőségteljes véletlenek egyre gyakoribbá válnak, s úgy érezzük, mintha
további életünk alakulást immár nem csak egy valamilyen megmagyarázhatatlan erő
irányítaná, hanem ebben immár részt vesznek megérzéseink-, ráérzéseink,
esetleges kívánságaink is.
- Ha pl. valaki váratlanul keresztezi
utunkat, az esemény, vagy maga az illető mindig hordoz valamilyen nekünk szóló
üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek! De az, hogy át tudjuk-e venni - esetleg
adni - a hordozott üzenetet, az a találkozásra való reagálásunktól-,
viselkedésünktől függ. Ezt bizonyítja az a ismétlődő váratlan találkozás is,
amikor ugyanazon a napon - akár órában - többszörösen megismétlődik e találkozás
bizonyítva, hogy az eddigiekben egyikőnk által sem tudatosult igen fontos üzenetről
lehet szó.
-
- Második:
- Ha átértékeljük a közelmúlt
történelmének történéseit hamar rájövünk, hogy tökéletesen eltévedtünk az
anyagi és a gazdasági biztonság hajszolásában, ezzel remélvén helyreállítanunk a
már több évszázada elvesztett spirituális biztonságunkat. E felismeréssel
nagymértékben elősegítjük egy új világszemlélet kialakulását, és
meggyorsíthatjuk spirituális fejlődésünk-, evolúciónk folyamatát.
- Gondoljunk csak a XIV.-XV. században
történt papi szavahihetőség romba dőlésére. Ennek következményeként
megkérdőjeleződött az egész addigi világszemlélet. Nem maga a vallás, de nem is
annak tanai, hanem a tanokat közvetítő papok okozták a gondot tisztasági fogadalmuk
megszegésével. Az emberek bizonytalan helyzetbe kerültek, hisz végül is hozzászoktak
már ahhoz, hogy a valóságot valaki más, egy kívülálló tekintély határozza meg. E
nélkül a külső segítség nélkül zavarodottnak, elveszettnek érezték magukat. Ha
már a papok által felrajzolt világkép, az emberi lét céljáról általuk terjesztett
nézet is hamis, akkor vajon mi lehet az igazság? Ahogyan összeomlott a középkori
világszemlélet, megszűnt vele együtt a biztonságérzet is. Kezdetét vette az Újkor,
az ún. modern világ, ahol is a hitet a vasárnapi templomlátogatással azonosították,
és a tudomány akkori ismereteire alapozva kezdték el feltérképezni a valóságnak
hitt tudatlanságot. Azonban hamarosan rádöbbentek arra, hogy ismereteik nem
elégségesek az élet értelmének felderítéshez, ezért áthidaló megoldásként a
Föld javainak meghódítására fordították teljes figyelmüket. E tevékenység során
teljes mértékben eltévedtek, hisz sikerült elfelejteniük az eredeti kérdést;
voltaképpen miért is élünk? E nem kívánatos tendencia a mai napig tart, hisz hány
és hány olyan ember él világunkban aki a munka megszállottja, aki e miatt stressz
okozta betegségekben szenved, aki soha sem képes lassítani. A kikapcsolódás, a
fejlődés, a töltekezés helyett is dolgozik, és ezt valószínűleg azért teszi,
nehogy szembe kelljen néznie a kérdéssel; valójában miért is él?
- Végeredményben, amikor dolgozni megyünk a
munkaadó vagy az állam részéről megnyilvánuló energia-vámpírizmus hivatalosan
engedélyezett formájáról van szó. Ugyanis a munkahelyen nem egészen azt tesszük
amire nekünk, hanem amire valaki másnak van szüksége. Érdekeink sem azonosak: a
munkaadónak minél kevesebb pénzért minél több munkára, még nekünk minél kevesebb
munkáért minél több pénzre lenne szükségünk. Véleményünk szerint a munka nem
más, mint energetikai prostitúció. Ezért a munka sohasem lehet cél, csak eszköz,
mégpedig egy olyan eszköz, melyre a célunk elérése érdekében - ha átmenetileg is,
de - szükségünk van. Következésképp: "Nem azért élünk, hogy dolgozhassunk,
hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk!"
- Látható, hogy a tudat átalakulása, az
igazi spirituális fejlődés, immár elkerülhetetlenül időszerűvé vált! Ha
közelmúlti kultúránkat nem csupán csak a saját életünk hosszának
látószögéből szemléljük, hanem egy teljes ezredév távlatából - 2000 után
immár kényelmesen megtehetjük - akkor e távlat leleplezheti előítéleteinket,
megszállottságunkat, bolygónk természeti rendszerének tönkretételét eredményező
gazdasági "sikereink" hajszolását.
-
- Harmadik:
- A mindenségről megállapíthatjuk, hogy
tisztán energiából áll, méghozzá olyan energiából, melyre gondolati úton -
bizonyos mértékben - hatni tudunk.
- E felismerésre olyan kvantumfizikai
kísérletek sorozata hívta fel a figyelmet, ahol azt tapasztalták, hogy a megfigyelt
elemi részecskék "viselkedését" akár maga a megfigyelés ténye is képes
megváltoztatni. Külső szemlélő számára úgy tűnt mintha a megfigyelő szándékai,
elvárásai befolyásolnák a részecskék viselkedését: s azok mintegy igyekeznek az
elvárás(ok)nak megfelelni! Ez olyan esetekben is igaz, ha a részecskéknek olyan helyen
kell megjelenniük, ahova az általunk ismert természeti törvények szerint lehetetlen
volna eljutniuk. Pl.: két helyen lehetnek egyszerre, vagy bármely irányban haladhatnak
az időben. Tehát a világ alapvető anyaga úgy működik, mint valamiféle tiszta
energia, amely az emberi szándék, illetve akarat számára gyakorlatilag teljesen
képlékeny, rácáfolva az eredeti modellre. Így az akaratunk által kivetített energia
befolyásol(hat)ja a többi energiarendszert is. Ezzel megdőlni látszik az a Newton-i
állítás is miszerint: "a világ előre kiszámítható módon viselkedik, mint egy
óriási gépezet."
- E ismét felfedezett energia - mely ott
rejlik minden anyag mögött -, képezi a lényegét minden létező dolognak, kisugárzik
mindenből, beleértve saját magunkat is. Mi emberek megtanulhatjuk e korábban
láthatatlannak tartott energiának - ha úgy tetszik: aurának - az érzékelését; erre
érzékenyebbek testükkel érzékelhetik és szemükkel láthatják, kevésbé
érzékenyek egyszerű eszközökkel - inga, pálca - mérhetik. E energia
érzékelésének képességét megelőzi, hogy: az ember egyre érzékenyebbé válik a
szépségre. A szépség érzékelése ebben az esetben egy olyan "barométer"
lehet melynek fokmérője jelzi, hogy milyen közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen
érzékeljük az energiát. Ez nem véletlen, hisz aki már egyszer is érzékelte az
energiát az tudja, hogy a szépség és az energia azonos "hullámhosszon"
található. Igaz, hogy a szépség nem relatív, így sem konkrét mérőszámokkal, sem
műszerrel nem mérhető, de azok a jellemzők, amelyeket a szépnek tartott dolgokhoz
kapcsolunk viszont azonosak. Ha valami szépnek mutatkozik, akkor intenzívebb a
jelenléte, élesebben, élénkebb színekben érzékeljük. Szinte kiválik, kiragyog a
többi dolog közül. Mintha fényforrásként működne.
- Az érzékelés következő szintjén az
ember a létező dolgok között már az ott lebegő energiamezőt is láthatja. Az ilyen
típusú energia érzékeléséhez - látás - megfelelő fényviszonyok is szükségesek.
Erre szabadban a legmegfelelőbb időszak a közvetlenül napkelte utáni és a
közvetlenül napnyugta előtti.
- Az érzékelés tanulását talán a saját
magunk keze általi kisugárzás érzékelésével célszerű kezdeni. Háttérként zárt
helyen egy teljesen homogén és tiszta fehér fal, még szabadban a tiszta kék ég
szerepeljen. Érintsük össze két kezünk mutatóujját, majd emeljük fel ebben az
állapotában mindkét kezünket kb. szemmagasságig úgy, hogy kezeink a kiszemelt
háttér előtt legyenek! Lassan távolítsuk el egymástól ujjainkat kb. 1-1,5
centiméternyire, és látásunkat elhomályosítva - vagy a tárgy elé, vagy a tárgy
mögé fókuszáljunk kb. 15-20 centiméterrel - koncentráljunk a két mutatóujj
közötti területre. Ha pár másodpercen belül nem látunk megjelenni egy
füstpamacshoz hasonló valamit, akkor a két mutatóujj
közelítésével-távolításával próbáljuk megtalálni a megfelelő távolságot,
illetve a látás fókusztávolságán próbáljunk meg változtatni. Mivel nem vagyunk
egyformán érzékenyek, egyáltalán nem biztos, hogy rögtön az első alkalommal
sikerül meglátnunk az energiát. Leginkább hosszabb távú begyakorlásra számítsunk.
Érdekes tapasztalat, hogy ha sokat tartózkodik valaki olyan emberek között, akik
látják az energiát, hamarosan Ő is látni kezdi.
- Ha az előző akadályt sikeresen vettük,
akkor a természet - fák, bokrok, különféle növények - által szolgáltatott energia
megfigyelése következhet. Láthatjuk, meggyőződhetünk róla, hogy mely növények
egészségesek és melyek lehetnek betegek. Kis gyakorlással arra is rájöhetünk, hogy
mely növények biztosítanak számunkra nagyobb energiájú táplálékot, és melyek
nem.
- Majd következik az ember által
kisugárzott energia megfigyelése. Láthatjuk és megfigyelhetjük, hogy az emberi
kapcsolatok milyen érzéseket és energiákat közvetítenek. Célszerű megfigyelni a
szeretet, a düh, a gyűlölet, a jó szándék által közvetített energiák színét,
irányát. Láthatjuk, hogy ki adja, ki kapja és azt is, hogy ki lopja az energiát.
-
- Negyedik:
- Be kell látnunk, hogy az emberi világ nem
más, mint egy hatalmas verseny az (élet)energiáért, azaz a hatalomért!
- A világmindenség egyetlen, dinamikus
energiából áll; olyan energiából mely fenntart bennünket, és alkalmazkodik
elvárásainkhoz, ezért nevezhetnénk akár életenergiának is. Ha valamilyen ok miatt-,
folytán elszakadunk ennek az energiának a fő forrásától, akkor gyengének,
veszendőnek és bizonytalannak érezzük magunkat. Ekkor az általunk ismert egyetlen
módon kíséreljük meg energiaszintünk növelését: pszichológiai eszközökkel
ellopjuk a másik embertől. Hatására pszichikailag kielégülünk, energetikailag
feltöltődünk. Véleményünk szerint ez a tudattalan cselekvés okozója az emberi
konfliktusoknak.
- Miután megállapítást nyert, hogy mai
világunkban az elviselhetőség határait meghaladó mértékűvé vált mind a
pszichikai, mind a fizikai erőszak, konfliktuskutatók azt vizsgálták, hogy miért
alkalmaznak az emberek annyi erőszakot egymással szemben. Rájöttek, hogy az erőszak
abból az alapvető késztetésből ered, hogy az emberek irányítani akarják egymást,
azaz uralkodni akarnak egymáson. De miért akarja az egyik ember irányítani a másikat?
A következők derültek ki: ha egy ember találkozik egy másikkal és beszélget vele,
akkor két dolog történhet. A beszélgetés végeztével vagy erősebbnek (energiát
kapott, illetve lopott), vagy gyengébbnek (energiát vesztett) fogja magát érezni az
egyes egyén, mint amilyen a beszélgetés előtt volt. Következésképp; függetlenül a
kialakult helyzettől és a témától minden esetben arra készülünk fel, hogy amit a
beszélgetésben kimondunk, az a mi uralkodói szerepünket erősítse meg, ugyanis ezzel
mi többletenergiához jutunk, ellenfelünk pedig energiát veszt. Ezért látni annyi
ésszerűtlen, irracionális konfliktust a világban. De megfigyelhető e tendencia
bármely más emberi kapcsolatban is: Amikor mindkét fél túl sokat vár el a
másiktól, s amikor mindkettő azt várja el a másiktól, hogy az Ő világában éljen,
és mindig minden tekintetben álljon rendelkezésére, akkor elkerülhetetlenül
bekövetkezik az egok harca, és az eddig jól működő kapcsolat kisstílű hatalmi
harccá silányul, jóllehet mindezt tudattalanul hozzák létre.
- Jó páran viszont - bőséges spirituális
ismeretekkel tarsolyukban - nagyon is átgondoltan és előre megfontoltan kidolgozott
stratégia szerint tudatosan alkalmazzák az előbb ismertetetteket az energiaszerzésre.
Az illető valamilyen kideríthetetlen ok folytán úgy gondolja, hogy joga van az
irányításhoz, és kétségkívül megtanulta, hogy egy bizonyos viselkedésmintát
követve sikerrel járhat a hatalom megszerzésében. Először úgy tesz, mintha a
barátod volna, aztán valami "hibát" fedez fel benned, illetve cselekedeteid
valamelyikében. Ennek felhasználásával következetesen aláássa önbizalmadat,
mégnem ővele - nézeteivel - kezdesz azonosulni. Amint ez bekövetkezik, már a
markában is vagy, sem energiád, sem szellemi erőd nem maradt, hogy akár csak vitába
is szállj vele. Azt tartja, hogy meg kell szabadulnod eddigi összes
meggyőződéseidtől - adott esetben családodtól is -, különben nem lehetsz alkalmas
az Ő meggyőződéseinek - szerinte kizárólagos igazságnak - befogadására. Azt
akarja, hogy az Ő meggyőződéseinek alapgondolatait és azok magyarázatait kizárólag
tőle halld meg először. E stratégia nem ismerős egy kicsit? Mintha a középkorban a
papok is e stratégiát alkalmazták volna a Szentírással kapcsolatban?
-
- Ötödik:
- Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni
energiával, ha képesek vagyunk megnyitni magunkat a közös forrás számára. Ez az
élmény kulcsszerepet játszik majd az emberi konfliktusok felszámolásában, hisz az
energiához jutás e formáját mindenki megtanulhatja. Azért van erre szükségünk,
mert ez az energia hozza létre a véletleneket, és a véletlenek segítenek
állandósítani az elért szintet.
- Az első számú energiaforrás az étel.
Ahhoz, hogy a benne lévő energiát tökéletesen hasznosítsa az ember, az ételt
élvezni kell. Az ízlés a kapu. Az ízeket meg kell becsülni. Ez lehet a jelentősége
az étkezés előtti imának. Az ima nemcsak hálaadás; ettől válik az étkezés kegyes
cselekedetté. Csak így mehet át az étel energiája maradéktalanul az ember testébe.
Miután az ember energiaszintje az elfogyasztott étel által megemelkedett,
érzékenyebbé válik az energia más formáira is, és fokozatosan megtanulja, hogy
evés nélkül is képes legyen befogadni az energiát.
- Mint tudjuk; a környezetünkben mindenben
van energia. De minden dolog a maga sajátos energiáját tartalmazza. Ezért van az, hogy
egyes helyeken az ember energiaszintje könnyebben emelkedik, mint másutt. Ez mindig
attól függ, hogy az ott fellelhető energiafajták mennyire felelnek meg neki.
Általában a hegyes vidékek 800 méter feletti természetes (nem telepített) erdői
biztosítják az ember számára legmegfelelőbb energiát. De a síkvidéki természetes
erdők energiái sem megvetendők. Minél öregebb az erdő, annál hasznosabb az
energiája az ember számára.
- Töltekezéskor nyitottnak kell lenni,
össze kell kapcsolódni a tájjal, kezdetben legalábbis annak egyik egyedével; majd
használni kell a szépérzéket, mint ahogyan azt az energiamezők érzékelésénél
tettük. És ezt így kell tovább vinni mindaddig, amíg az ember azt nem érzi, hogy
eggyé vált e szépséggel, mígnem Ő is "beépült", része lett e
gyönyörűségnek. Amikor a dolgok egyediségét és szépségét csodáljuk, energiát
veszünk fel. Ha e közben sikerül eljutnunk arra a szintre, hogy szeretetet is érzünk,
akkor akár vissza is adhatjuk az energiát. Mivel a szeretet érzése nem
kormányozható, erre vonatkozó utasítást sem adhatunk testünknek. Vagy van, vagy
nincs! Várjuk meg amíg megérkezik! Ennek kívülről kell jönnie. Ha megérkezik
lélegezzük be, majd engedjük, hogy elárasszon minket! E szeretetenergia megemel,
könnyűvé tesz. Gyakorlatilag a lebegés élményével ajándékoz meg bennünket.
- Egy bizonyos begyakorlási szint elérése után
lehetségessé válik, hogy ne személyesen keressük fel a számunkra legalkalmasabb
töltekező helyek valamelyikét, hanem csak lélekben: először gondolatban idézzük
fel az elmúlt alkalom sikeres feltöltődési helyének megközelítési útvonalát, a
konkrét hely képét, majd az energiával való feltöltődésünk alkalmával tapasztalt
emlékképek és érzések felhasználásával a már szokott módon elérhető a
központi energia.
-
- Hatodik:
- Fel kell ismernünk, és fel kell hagynunk
uralkodási módszereinkkel, életjátékainkkal. Mert valahányszor visszatérünk
beidegződéseinkhez, mindannyiszor leválasztjuk magunkat a közös energiaforrásról.
- Nem könnyű megszabadulni beidegződött
szokásainktól, mert eleinte tudattalanul működnek. Elhagyni csak úgy lehet őket, ha
előbb beemeljük a tudat szintjére. Be kell látnunk, hogy a mások fölötti uralom
azonos azzal, amit gyermekkorban használtunk, ha magunkra akartuk vonni a figyelmet. A
figyelemmel együtt magunk felé irányítottuk az energiát is. Majd mindannyian ennél a
módszernél rekedtünk meg és ezt ismételgetjük újra és újra. Ezt nevezhetnénk
akár a mi "életjátékunknak" is, hisz gyakorlatilag ugyan olyan díszlet és
helyszín mellett, ugyan ezt a jelenetet ismételgetjük újra meg újra, anélkül, hogy
tudomásunk lenne róla. Csak annyit veszünk észre, hogy általában ugyanolyan dolgok
történnek velünk. Ez azért baj, mert ha megrekedünk ugyanannál a jelenetnél, az
életünk nagy kalandfilmje nem folytatódhat a véletlenek által biztosított
lehetőségek mentén.
- A megtisztulás folyamata mindannyiunk
számára az, hogy saját, személyes hatalmi életjátékunkat tökéletesen felszínre
tudjuk hozni tudatunkban. Addig nem lehetséges a továbblépés, amíg szembe nem
néztünk önmagunkkal, és fel nem fedeztük, hogy miként manipulálunk másokat az
energiájuk megszerzése érdekében. Mindenkinek vissza kell térnie a saját maga
múltjába, a gyermekkorba, hogy képes legyen felkutatni, hogy a saját családi
környezetében hogyan alakult ki ez a szokás. Ne feledjük: családtagjaink szintén
játszották a saját életjátékukat, ezzel próbáltak energiát kinyerni belőlünk,
gyerekekből. Végeredményben pontosan ezért kellett nekünk is kialakítanunk hatalmi
életjátékunkat; szükségünk volt egy olyan stratégiára, mellyel energiánkat
visszaszerezzük. Életjátékunk stratégiáját mindig a családtagokhoz fűződő
kapcsolatainkban fejlesztettük ki. E emlékek felhasználásával felderíthetjük, hogy
kik is vagyunk valójában. Ha ez sikerül, darabjaira hullik hatalmi életjátékunk, és
kezdetét veheti igazi életünk.
- Az energetika hatalmi harcban gyakorlatilag
mindössze négy különféle életjátékot különböztethetünk meg: a "megfélemlítő"-t,
a "vallató"-t, a "zárkózott"-at és a "szegény én"-t.
- A "megfélemlítő" szóban, vagy
tettleg fenyegeti meg azt a személyt, illetve személyeket, kitől-, kiktől energiát
szeretne nyerni. A fenyegetésre kénytelen minden érintett odafigyelni - ez által
energiát adni neki -, nehogy valami rossz, nehogy valami kellemetlen történjen. A
megfélemlítők környezetében jönnek létre a szegény én-ek, illetve ha ez nem
sikerül, akkor az újabb megfélemlítők.
- A "vallató" kérdések által
hatol be mások világába, azzal a határozott céllal, hogy ott valamilyen hibát
fedezzen fel. Ha megtalálja, bírálat alá veszi, s ha a stratégia beválik, a bírált
személy a bíráló életjátékának szereplőjévé válik és azon iparkodik, hogy a
továbbiakban nehogy valami olyasmit kövessen el, amit a vallató kifogásolhat. Ez már
lelki alávetettség, s a vallató ebből meríti a számára szükséges energiát. A
vallatók környezetében jönnek létre a zárkózottak.
- A "zárkózott"
visszahúzódónak, talányosnak-, titokzatosnak mutatja magát. Önmagával azt hiteti
el, hogy csupán óvatos, de valójában abban reménykedik, hogy e viselkedéssel
sikerül valakit becsalogatnia saját életjátékába. Ha ez sikerül, továbbra is
megőrzi távolságtartó és rejtélyes magatartását, ezzel kényszerítvén az
érdeklődőt, hogy küszködjön, tegyen erőfeszítéseket. Aki ezt megteszi, az felé
fordítja teljes figyelmét, és ezzel rá irányítja energiáit. A zárkózottak
környezetében jönnek létre a vallatók.
- A "szegény én" elmeséli, hogy
milyen rettenetes dolgok történnek vele, esetleg arra utalva, hogy mindezért az illető
lehet a felelős, és azt igyekszik érzékeltetni, hogy ha nem hajlandó neki segíteni,
akkor ezek a szörnyűségek tovább folytatódnak. Végeredményben folyamatos
bűntudatot ébreszt, pedig mindenki tudja, hogy erre valójában semmi oka sem lehet. Ha
"jól" hajtja végre stratégiáját, egy idő után már a puszta megjelenése
is bűntudatot okoz.
- Uralkodási módszerünk felszámolása
során első lépésként tisztáznunk szükséges, hogy kialakult stratégiánk hogyan is
keletkezett, azaz: "Miért épp ebbe a családba születtem?" Gondolatban
mindannyiunknak vissza kell mennie a gyerekkorába, a családi körbe, és végig kell
gondolnia, hogy mi is történt akkoriban. Mi is rejlik valójában az energiával
kapcsolatos családi konfliktusok mögött. Immár világosan megérthetjük
családtagjaink - elsősorban a szülők - tudattalan életjátékait, ez által
világossá válik, hogy mi miért is pont azt az életjátékot választottuk. Ha
sikerül túllépnünk e tudattalan stratégián, megtaláljuk magasabb rendű
önmagunkat.
-
- Hetedik:
- Üzenetek:
- Azok közül akikkel találkozunk nincs
mindegyiknek elegendő energiája vagy tudása ahhoz, hogy átadja azt az üzenetet,
amelyet számunkra hordoz. Segítenünk kell nekik azáltal, hogy energiát küldünk
számukra. Amikor az energia áramlik beléjük, az áradó energia segít felismerni
saját igazságukat, melyet ezt követően Ők képesek átadni nekünk.
- Szerelmi kötődés:
- A rég meg nem válaszolt kérdések, hogy:
miért támad előbb vagy utóbb hatalmi harc a szerelmi kapcsolatokban? Hogy: mitől
múlik el a kezdeti lebegés, a szerelmi lángolás? Ím megoldódni látszanak. Amikor
fellobban a láng és felüti fejét a szerelem, a két ember tudattalanul árasztja
egymás felé saját energiáit, és mindkettő könnyűnek, emelkedettnek érzi magát.
Ez az a hihetetlenül csodálatos érzés, amit szerelemnek nevezünk. Nagyon rövid időn
belül hozzászoknak egymás energiáihoz, és az utánpótlást is kizárólag
egymástól várják. Így függőségi viszonyba kerülnek és ez által elvágják
magukat az univerzális energiaforrástól. A szerelmesek egyre inkább egymás
energiájától függenek, csakhogy az fogyatkozni kezd, ezért egyre kevesebbet tudnak
adni belőle egymásnak. Kénytelenek visszazökkenni saját életjátékukba, hogy
egymást manipulálva energiához juthassanak. Látható, hogy az elvakult kötődés abba
a hatalmi harcba torkollik, ami megakadályozza a spirituális fejlődést.
- Álmok:
- Az álmok azért vannak, hogy közöljék
velünk, mi hiányzik az életünkből. A rossz álmok hordozzák a legfontosabb
üzeneteket. Ha összehasonlítjuk álmainkat jelenkori életünk történeteivel,
megkapjuk az üzenetet.
- Egészség:
- Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha
engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, akkor a test rezgésének szintje
is lecsökken és ezt a test sínyli meg: az energiahiány stresszt eredményez, majd a
stresszt követi(k) a betegség(ek). Így függ össze a stressz és a betegség.
- A szeretetenergia által tudjuk a rezgést
magas szinten tartani. Ettől maradunk egészségesek.
- Gyermek:
- A gyermeknek minden családban először az
őt körülvevő felnőttektől kell energiát kapnia. Mivel az egyetemes energia
kétnemű: férfi és női egyszerre, az ellenkező nemét elég nehéz integrálni. Pl.
egy kislány, amikor először megpróbálja önmaga férfi oldalát integrálni, csak
annyit tud, hogy nagyon vonzódik az apjához. Azt szeretné, ha az apja állandóan a
közelében lenne, ha szabadon rendelkezhetne vele. Nem kellően fejlett családok
esetében ez hatalmi konfliktust eredményez a kislány és az apa között. A fejlett
családban az apa nem vetélytárs, mindvégig megőrzi őszinteségét, feltárja, hogy
Ő valójában kicsoda, s mi várható el tőle, és nem bocsátkozik hatalmi harcokba. Az
azonos nemű szülők esetében egyszerűen nincs lehetősége a gyermeknek az ellenkező
nemű energia integrálására, ezért azt a családon kívüli hatalmi harcokban -
életjátékokban - kell megszereznie.
- A gyermekeket annak kell tekinteni amik: az
evolúció kiindulópontjainak. De ahhoz, hogy fejlődni tudjanak szükségük van az
energiánkra. Ezért soha sem szabad több gyermekért felelőséget vállalni, mint
amennyire figyelmet tudunk fordítani. Egy felnőtt egyszerre csak egy gyerekre tud
összpontosítani. Ha a felnőttek számához képest túl sok a gyermek, akkor a
felnőttek túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendő energiát biztosítani. A
gyermekek pedig hatalmi harcba bocsátkoznak a felnőtt idejéért. A felnőttek
hajlamosak bedőlni a nagy család modellnek, csakhogy a gyermekeknek a felnőttektől
kell megtanulniuk a világ dolgait nem pedig a többi gyermektől. Mivel egyre több
országban szerveződnek bandákba az ellátatlan gyermekek, a szülők lassan megértik:
csak úgy szabad gyermeket világra hozniuk, hogy minden gyermekre jusson egy olyan
felnőtt, aki a teljes figyelmét és minden idejét a gyermekre képes fordítani.
- Az állandó fegyelmezés
energia-elvonással jár s ez, mint tudjuk hatalmi harchoz vezet.
- Életjáték:
- Hogyan tudunk védekezni egy erőszakkal
ránk erőltetett életjátékban való részvétel ellen? Ha mi nem indítjuk be az Ő
hatalmi életjátékának az ellenpárját, akkor az övé szétesik. Illetve, ha nevén
nevezzük az Ő életjátékát. Az igazság mindig hat és felszabadít!
|